-Igen anyu, készen vagyunk-válaszolta SopHie.
-Joon, drágám, te mivel küszködsz még?
-Nem találom a kamerát, csak a fényképezőt-felelte.
-Akkor felhívom Donghot, tudod, neki van egy nagyon jó kamerája.
-Oké, de akkor most hívd fel!!
-Máris hívom, nyugi. De fényképezőgép is lesz mindenkinél..
-De én akkor is vinni akarom a miénket is, na!!
-Jó-jó, nem mondtam hogy ne hozd
-Jaj, már anyu meg apu...-szólt közbe SopHie.
-Hagyd őket, csak direkt húzzák egymás fejét-súgta neki Kyu, majd megpuszilta SopHie-t.
-Huh, még gyorsan átszaladok MinRinhez, hogy ők hogy állnak Yoseobbal, mert kb fél óra és indulunk a repülőtérre. Jah, meg Minie-t is bezárom a helyére, beszéltem Mirrel, majd jön és megeteti, meg ad neki vizet minden nap.
-Kár, hogy Mir bácsi nem tud jönni-mondta elszomorodva SopHie.
-Igen, az, de neki most dolgoznia kell.
-Kevin édesem, hogy állsz?-szólt be HaYoung a szobába.
-Mindjárt kész vagyok, még a gyerekek cuccait is leellenőrzöm-válaszolta.
-KiHyuk kicsim, Kiseop akkor a reptéren lesz időben??-kérdezte kicsit aggódóan HaYoung.
-Igeeeen!-kiabálta KiHyuk a szobájából. Már beszéltem vele, minden okés lesz, anyu ne parázz már!! Mindenki ott lesz időben. HaRa, te kész vagy?-kérdezte KiHyuk testvérétől.
-Még pár perc, csak annyi cucc lett a bőröndömben, hogy alig bírom behúzni-válaszolta.
-Hahaha, nem is te lennél-mondta nevetve KiHyuk. Szólj apunak, majd segít.
-Huh, még föl kell hívnom SooSoo-t, hogy náluk mi újság, meg hogy YeonYeonnak és RaRanak kell-e még valami itthonról-kapott észbe HaYoung.
-Szia Yoseob! Hogy álltok? MinRin merre van?-kérdeztem.
-Szia! Hát én kész vagyok, MinRin még pakol...-felelte Yoseob.
-Még pakol?? Mégis mit?
-Én nem tudom, de a cipős szekrénye előtt álldogál már vagy fél órája-mondta Yoseob. Erre gyorsan berohantam MinRin szobájába.
-Neked is szia..! Most mi az? Nem tudok dönteni, hogy melyiket vigyem-mondta MinRin nagy sóhajok közepette.
-Tengerpartra megyünk, nehogy magaddal hozz nekem 3-4 pár magassarkút, mert menten dobok egy hátast!-mondtam.
-Csak egyet akarok hozni, hogyha elmegyünk bulizni, vagy egy elegánsabb étterembe, azért mégsem mehetek papucsba vagy saruba vagy tornacsukában...
-Jó-jó, oké. Hozz egyet, de csak egyet!! Amúgy meg nem is rossz ötlet egy magassarkú-gondolkodtam magamban közben.
-Oké, de melyiket?? Segíts választani, légyszi-nézett rám bociszemekkel.
-Válassz valami színeset, egy nyár színűt-vetettem föl az ötletet. Hm..nézd csak ott a szekrény aljában az a pirosas, aminek pántjai vannak, az nem jó?-javasoltam.
-Ez?-mutatott a cipőre.
-Igen az-válaszoltam.
-Hm..nagyon is jó lesz, az még megy is a ruháimhoz, amiket elraktam!!-mondta örvendezve.
-Juhé, nehéz szülés volt-mondtam.
-Jaj, köszi MinSung-mondta majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Oh *.* Ha már itt tartunk, annak a cipőnek a bézs színű párját elkérhetem?
-Persze, vigyed.
-Okés, köszi, majd fölkaptam a cipőt.
-Csajok, készen vagytok már??-kiáltott a nappaliból Yoseob. Egy nő és a cipők rossz párosítás, két nő és a cipők még rosszabb-mondta magában.
-Igeeen, készen vagyunk!-szólt MinRin.
-Nah végre!-könnyebbült meg Yoseob.
-Akkor én most léptem, negyed óra múlva indulunk!-mondtam.
-Rendben!-mondták egyszerre, majd elmosolyodtak és MinRin nyomott egy puszit Yoseob arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése